>tekerőlant<

csütörtök, március 29

Home boys home...

Időközben meglett a slágerszám is:



Oh, well, who wouldn't be a sailor lad, a sailin'on the main,
To gain the goodwill of his captain's good name
A He came ashore, one evening for to be,
And that was the beginning of my own true love and me, for it's


Chorus:
Home, boys, home, home I'd like to be,
Home for a while in the old Country
Where the oak and the ash and the bonny rowan tree
Are all a growing greener in the north Country


Well I asked her for a candle for to light me up to bed,
And likewise for a handkerchief to tie around me head,
She tended to me needs like a young maid ought to do,
So then I says to her, now won't you leap in with me too and it's


Well she jumped into bed, making no alarm,
Thinking a young sailor lad could do to her no harm.
Well I hugged her and I kissed her the whole night long,
Till she wished the short night had been nine years long, and it's

Well early next morning the sailor lad arose,
And into Mary's apron threw a handful of gold, saying,
Take this me dear, for the mischief that I've done,
For tonight I fear I've left you with a daughter or a son", and it's


Well, if it be a girl child, send her out to nurse,
With gold in her pocket and with silver in her purse,
And if it be a boy child he'll wear the jacket blue
And go climbing up the rigging like his daddy used to do", and it's


Oh come all of you fair maidens, a warning take by me,
And never let a sailor lad an inch above your knee,
For I trusted one and he beguiled me
He left me with a pair of twins to dangle on me knee, and it's

U.I.: Mivel ez népdal számba megy, több változata is létezik a szövegnek. Így könnyen meglehet, hogy nem teljesen egyezik a dallal.

Az új kedvenc, az ír kocsmazene! Vicces, derűhozó, táncizós és még tapsikolni is lehet! Ez a dal nem az abszolút SLÁGERSZÁMom, de ez is belecsempészi a bugit a lábba... 3 sör után, legalábbis biztosan.


szerda, március 21


17 éves korom óta mindig volt valaki, akit ha felhívtam, ott termett, ahol éppen voltam (de legalábbis fél órán belül ráért), és egyetlen csókjával vagy ölelésével, mint egy varázsütéssel, előhúzta a napocskát a felhök mögül. Szeretett engem magam helyett is.
Meg kell tanulnom szerelmesnek lenni az életbe, hogy legyen miért csinálni. Nem is olyan könnyű. Gondot jelent a magány.

"A szingliségben az a legnehezebb, hogy elfogadd, Te is érsz valamit. ... Mert nem kötelezhetjük el magunkat valaki mellett, amíg nem ismerjük magunkat."

Marin Frist
/A férfi fán terem/

kedd, március 20

Tegnap teljesült egy régi vágyam: megtudtam milyen kukoricán térdepelni. Elég szar.


Oh, és megjött a képeslap Amszterdam-ból! Egy falatka másik világ! :) Köszi!

szombat, március 17

A tegnapi napom leírhatatlan... úgyhogy csak a végeredményt mondom el pontokba szedve:
  • izomláz minden porcikámban
  • ugrott egy borozós-nyereményjátékos randi a mókás sorozatnak álcázott Soproni Ászok-os reklám egyik főszereplőjével
  • mérges vagyok a részegen tahoskodó haverjaimra
  • mérgesek rám a barátnőim, amiért elrángattam őket a részegen tahoskodó haverjaimhoz
  • egy nem is olyan régi udvarló visszatérése, aki még nem tudja, hogy nem rúghat labdába... több okból sem
  • még erőteljesebb izomláz

Kicsit furcsa leltár. Furcsa az élet is. Vagy csak az enyém? Lehet, hogy én vagyok furcsa. Vagy rajtam kivül mindenki, és csak én vagyok normális...

csütörtök, március 15

Rájöttem. Ezek rohadtul unatkoznak otthon! Alig néhányszáz újgazdag, rózsadombi kölyök, néhány részeg punk-kal és skinhead-del kiegészítve elszórakoztatja magát. Az előbbiekért úgyis kifizeti apuka meg anyuka az óvadékot, az utóbbiaknak meg tök mindegy, a börtönben legalább jó a társaság.

Miután az alábbi litániát megírtam, elhatároztam, hogy nem hagyom elveszíteni az ünnepi hangulatot! Fogtam magam és teljesen egyedül elindultam végig a Duna partján. Gyönyörű volt az idő és nagyon jó volt a közérzetem! A Lánchídon megtaláltam a nekem való március 15-ei programot: 12 pecsétet kellett összegyüjteni különböző állomásokon, melyeket (nagyon nagyon jóképű) márciusi ifjak vezettek. Volt például kokárda készítés Szendrey Júliával, a Nemzeti dal felolvasása, vagy szalmazsákból barikád építés (mely asszem a legaktuálisabb volt mind közül). Remekül éreztem magam, teljes mértékben tavaszias-megemlékezős-ünnepélyes-vurslis hangulatom volt, ahogy azt kell. Kis idő múlva találkoztam barátaimmal, akik innen onnan jöttek és borozgattunk egy jókedélyűt, majd elindultam haza. Az már zavart, hogy kerülőúton, kisutcákon, gyalog kellett hazamennem a zavargások miatt. Most 22:05 van. Minden hiradóból az folyik, hogy eltűnt a tömeg, csak az oszlatás nyomai látszanak, mintha a rendőrök a maguk szórakoztatására folyatták volna a könnygazát és a színes vizet. Ennyit a "forradalomról" és a höbörgő idiótákról. Kár volt a felgyújtott, barikádnak használt kukákért... és ráadásul még 'Táncsicsot' sem sikerült kiszabadítani... cccc...

Petőfi! Takard el szemed!

Sajnálom, hogy ezt meg kellett élnem. Gyönyörű idő van, de az emberek nem mernek kimenni az utcára, vagy a rendőrök miatt, vagy a csőcselék miatt. Aki végül mégis kiteszi a lábát, nem tudja megünnepelni méltó módon a mai napot. Vagy nem hagyják, vagy nem akarja.
Ki akarok menni, 'van nálam fegyver'. Az én fegyverem a szeretet, a józan ész, és a szívem azon darabja, amelyik vérzik ettől az idegbeteg káosztól.
Csodálatos volt a müsor a Nemzeti Múzeumnál, évek óta az egyik leglátványosabb. Fellelkesültem! Megdobbant a piros-fehér-zöld része a szívemnek, és kokárdát akartam felvenni, és kimenni a napsütésbe!

De nincs kivel, nincs hová kimenni és nyugiban, pátosszal és tisztelettel ünnepelni. Ezt is elvették tőlem!! Mi ez az agyrém?! Mi ez a rémálom?! Mit képzelnek magukról ezek az emberek? Ezek magyarok? Én nagyobb magyarnak érzem magam, pedig sem a magasságom, sem a nevem, sem vallásom nem ad erre 'engedélyt'. A magyarság nem attól függ, kire szavaztál, melyik politikai párt ifjúsági szervezetének vagy a tagja, és nem attól, hogy részegen a Szózatot, Magozott Cseresznyét, vagy a 'Mint a mókus fenn a fán'-t énekeled-e. A magyarság az, amikor történelmünk és hagyományaink teljes tiszteletében megünnepelünk egy olyan napot, mint a mai. Megtiszteljük a fellépőket, a megemlékezőket, akik teljes szívükből készültek a mai napra, és megtiszteljük azokat is akikről megemlékezünk! EZ tart össze egy népet! A közös múlt és a közös halottak!

Ma bebizonyosodott, hogy nincs magyar nép...
Máricus 15-e nem a bunkóké!
Március 15-e az enyém is!

Sírok a dühtől...

szerda, március 14

Nem az élet nehéz, mi vagyunk gyengék.
Univerzumokat átszelő elménk
nem képes felfogni, amit szemünk lát.
Az életemről nem nyitok vitát!

Éteri hangon szólsz hozzám, te képzet -
hogyan érzed azt, amit én nem érzek?!
Visszanyerem lassan eredeti énem.
Egy kis idő múlva nem lesz mitől félnem...

---> hr-nek, akivel ökölbe szorított kézzel, egymás gallérját gyürögetve tartjuk magunkban a lelket... :) köszönöm!

vasárnap, március 11

Töltött turul, magyarosan, jól átsütve, vörös boros mártással

Ma éjjel 'turulmadárral' álmodtam. Egy összejövetelen leült velem szembe, rám meresztette kökény szemeit, megfogta a kezem és azt mondta:
"Annyira sajnálom ezt az egészet. Sajnálom, hogy végül ezt tettem Veled. Nézz magadra, teljesen megcsúnyultál. Tudhattam volna, hogy ebből úgysem lesz semmi."


Tudod mit? Te vagy csúnya...
Egyébként is csak a bajom volt a szőke hercegekkel.

szombat, március 10

Rajongóiddal és szeretőiddel nem tudom felvenni a lépést, mert nem akarom. Ma este újra belevetjük magunkat a csillagok alatti kuplerájba, hogy kiszemezgessük a legjavát. Miközben éretlen, csábító szempárok kereszttüzében igyekszel felszínre hozni a tudatalattid és eltemetni a gátlásaidat, eszedbe jutok…

Ma megint láttam egy részt a Szex és New York-ból. Kedvelem ezt a sorozatod, de fenntartásaim vannak vele kapcsolatban. Egy biztos: előbb vagy utóbb a legtöbbünk életében felbukkan ’Mr. Big’, aki visszatérésével újra meg újra felkavarja sekélyes állóvizünket. Miután tudatosodott bennem, hogy Carrie Bredshow (bármennyire is ellenkezem ez ellen) valamilyen szinten a sorstársam, egy megindító reklámblokk zökkentett ki a felismerő merengésből. Ahogyan azt javasasszony barátosném (magánemberként dalos pacsirta) mondta: „Az én helyzetemen egy kurva joghurt nem segítene”. Ha egy joghurt nem is, de még egy rész a Sex és N.Y.-ból talán újabb nagy igazságokra derített volna fényt.

A baj csak az volt, hogy már semmilyen szinten sem tudtam Carrie lelki nyomorát figyelemmel kísérni. Lekötött a sajátom.

péntek, március 9

"Túlságosan unatkozom ahhoz, hogy rosszul legyek."
by B.D.

kedd, március 6

Pingvin bátyó Kínából

M: Ne csacsizz!
R: Ugyan! Én?!
M: Mesélj már!
R: Igazán nincs mit. Holnap megyek fodrászhoz.
M: Jajj! Várj még, tuti jót tudok!Még a halott is feltámad ha meglátja az új séródat!
R: Ja! Neee... Miki, nem akarok a Hajas izéjéhez menni! Azok soha sem csinálnak olyat, ami nekem jó. Az én hajammal nem lehet bármit! Nem azért, mert én nem akarom, ő nem hagyja, önálló életet él!
M: Te tudod, de én is sejtem mi lehet jó neked.


M: Sz’al hianyzik kegyed. Sok story, volt maj’ mesélek. Van kis barátnőm. Tündibündi.
R: Jajj, de jó!
M: A mamájával qwa jól kijövök! 29 éves. Mármint a mama.
R: Hogy mi?
M: A leány 7 lesz.
R: Te perverz!


M: Dani hugy van?
R: Húgy? Kérlek, azért ne sértegesd!
M: Hogy..! Mellé ütöttem. Bocsi.
R: Hát, igazából nem tudom. Hívott a hétvégén, nem vettem fel.
M: Miért nem?
R: Minek? Ha felveszem, és kedves vagyok vele, akkor megint egy hétig zaklat majd, mert jelnek veszi. Mindent jelnek vesz.
M: A Mehdi eljött!
R: Mehdi?
M: A megszabadító Radi. A 12-ik imám, a rejtőzködő.
R: Ezt most nem igazán értem. Ez valami vallási vonatkozással bír, ugye?
M: Okos báránykám.
R: El is magyaráznád?
M: Imám a muszlim vallási vezető. Az egyik eltűnt, és ő lesz a megváltó, ha visszatér.

hétfő, március 5

Mikor már minden kötél szakad, indítani fogok egy telefonos játékot: amennyiben sikeresen megszerzed a telefonszámomat (tehát, nagy nehezen rábólintok, hogy megadom, és még csak nem is vagyok annyira részeg, hogy rossz számot mondjak), 2 napon belül írnod kell egy "na, ugye megmondtam, hogy emlékezni fogok rád" sms-t. Ha szerencséd van a sorsoláson, beugrik, hogy hol és milyen körülmények között találkoztunk (bár én minden körülmények között az Operában voltam!).
Ekkor már a torkodban tudhatod a biztos nyereményt: egy üveg szabadon választott bort. Ezt a futárunk fogja kivinni, aki én leszek, így még mindig eldöntheted, hogy én is kellek, vagy csak a pia... Ne igyunk előre a medve bőrére.

szombat, március 3

- Levegőt!

Ez volt az elsőt, ami eszembe jutott, mikor reggel kinyitottam a szemem és felültem az ágyban. Patakokban folyt a hátamon a víz, pedig a szobában nagyon hideg volt. Zihálva, zavartan tekintgettem körbe a vak sötétben. Néhány pillanat múlva konstatáltam, hogy úgysem látok semmit és egyébként is rohadt hideg van, úgyhogy visszavackoltam magam a paplan alá. Persze nem jött álom a szememre.
Üveges tekintettel bambultam az ölelő feketeségben. Még mindig ziháltam. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Kellett egy kis idő mire az álom okozta sokk elmúlt.

Már 2 hónapja, hogy nem tudok róla semmit. Lehet jobb így. Érzem, hogy szenved. És tudom, hogy ő is érzi, ahogy én vergődöm. Mint egy kismadár, aki meg akar tanulni repülni, de nem megy neki. Pedig mindene megvan… Egyszerűen nem megy.
Tudom, hogy helyesen döntöttem. Nem azért mert ezt akarom hinni, hanem mert más választásom nem volt, ha tiszta lelkiismerettel akartam kiszállni. Mégis nap mint nap eszembe jut. Nem az, hogy mi lenne ha… hanem úgy gondolok rá, mintha nem történt volna semmi. Most felkelek, felhívom, átmegyek hozzájuk, eszem apukája ínycsiklandozó főztjéből, elszívok egy doboz cigi az anyukájával, odabújok a macskájához… és akkor hirtelen más képek jelennek meg előttem. A békebeli játékfilmet felváltja egy szívszaggató dráma. Látom, ahogy az a nagy ember ül az ágy szélén, és keservesen zokog; ahogy ül velem szemben egy szórakozó helyen és ömlik a könny a szeméből, közben ordít és olyan szavakat vág a fejemhez, amiket ő sem gondolhat komolyan. Ahogy véletlenül összeér a tekintetünk, és az éterből rám zuhan a világ minden fájdalma és keserűsége…
Menekülőre fogtam. Nem bírtam ennyi érzelmet elviselni. A végletek játéka nagyon könnyen őrületbe kergeti az embert. Nem akartam, egy olyankapcsolatban tengődni, ahol nincs kiegyenlítődve az érzelmi mérleg. Fájt volna fenntartani egy látszat kapcsolatot. Pont vele. Ez minden nap eszembe jut. Minden nap végigszáguldok ezen a hullámvasúton, már szinte rutinszerűen. Szerencsére napról napra egyre gyorsabban. Egyszer talán fel tudok majd úgy kelni, hogy eszembe se jut. Ez a gondolat megnyugtat. Egyik reggel fel fogok tudni kelni, úgy, hogy nem jut majd eszembe, hogy ő mennyire szenvedhet. Aztán valószínűleg eszembe jut majd, hogy ma még nem is gondoltam rá…

Megpróbálok fekvőhelyzetet váltani, de erre véletlenül pofán vágom a mellettem fekvőt:
- Júj, bocsi! – mondom röhögve.
- Semmi gond. Már úgyis fenn voltam. Nem tudsz aludni?
- Miért ne tudnék? Csak most keltem…
- Egész éjjel dobáltad magad. Mint egy vergődő kismadár.
- Vicces, hogy pont ezt mondod…
- Miért?
- Csak úgy…
- Kapok jó reggelt puszit?
- Persze, ha csinálsz nekem ’jó reggelt kávét’. – röhögünk
- Megint vele álmodtál?
- Honnan tudod?
- Érzem. Olyankor mindig elszomorodsz. Még a szemed színe is megváltozik.
- Te látsz ebben a vak sötétben?
- Téged akkor is, ha csukva van a szemem.
- Aranyos vagy. Kár, hogy elmész.
- Nem kellek én neked. Mostmár nem.
- Rosszul esik?
- Nem. Csak kár.
- Ne kezdd megint. Ezt már két hete is tudtad. Így beszéltük meg. Úgyis mész haza. Lehet nyárig nem is találkozunk.
- Igaz. És ha igen?
- Akkor sem csinálunk ebből rendszert. Nem kell szexpartner…
- Akkor meg mi kell?
- Azt nem tudom, de szexpartner nem.
- Na jó. Megyek, csinálok neked kávét…

… és a kismadár ismét visszazuhant…