A vizsgaidőszak végeztével enyhén szólva is zokni voltam agyilag és fizikailag egyaránt. Ebben eddig nincs semmi érdekesség. Az érdekesség ott kezdődik, hogy 5ske javaslatára Sopronba vettük az irányt, kiheverni az egyetemista élet okozta fáradalmakat.
Voltam már ott nem egyszer. Persze ez egészen addig eszembe sem jutott, amíg oda nem értünk. Hirtelen ismerősek lettek az utcák, meg a látnivalók.
Középiskolában ott osztálykirándultunk, és én tartottam kiselőadást (amely kissé hosszabbra nyúlt a kelleténél) a római kori Sopronról. Katasztrófa és halálos beégés.
Aztán a 17-es örssel, tiszteletbeli örstagként ruccantam ki oda. Abból nem sokra emlékszem. Már egyetemre jártam a javában. Na, mindegy…
De most, most csak mi ketten ültünk fel a vonatra… Illetve, hát…
5skénél aludtam, hiszen reggel megyünk, és így legalább együtt készülődhetünk és együtt is késünk, ha arról van szó. Nos, arról volt szó. Szóval a 10 órás vonatot sikeresen nem értük el. A következő vonat nem is olyan későn ment, de csak Győrig. A dolog elég gyanús volt, hiszen előtte ment a keresztbe-kasul szervezés, hogy mindenképpen Győrben megálljunk ebédelni, mert kihagyhatatlan az a kifőzde… Habár, az eredeti tervben Győr nem szerepelt, végül 5ske csak megoldotta, hogy mégis ott ebédeljünk. Mondjuk nem bántam meg.
Győrből néhány óra múlva Sopronba mentünk, boldogan, jól lakottan, vonattal… Ekkor még nem is sejtettük, hogy nemsokára többször vesszük majd a szánkra Gaskó István nevét, mint egymásét.
Egyik este sétáltunk a pályaudvar felé, és látjuk ám, hogy nemsokára megy vonat Szombathelyre:
Voltam már ott nem egyszer. Persze ez egészen addig eszembe sem jutott, amíg oda nem értünk. Hirtelen ismerősek lettek az utcák, meg a látnivalók.
Középiskolában ott osztálykirándultunk, és én tartottam kiselőadást (amely kissé hosszabbra nyúlt a kelleténél) a római kori Sopronról. Katasztrófa és halálos beégés.
Aztán a 17-es örssel, tiszteletbeli örstagként ruccantam ki oda. Abból nem sokra emlékszem. Már egyetemre jártam a javában. Na, mindegy…
De most, most csak mi ketten ültünk fel a vonatra… Illetve, hát…
5skénél aludtam, hiszen reggel megyünk, és így legalább együtt készülődhetünk és együtt is késünk, ha arról van szó. Nos, arról volt szó. Szóval a 10 órás vonatot sikeresen nem értük el. A következő vonat nem is olyan későn ment, de csak Győrig. A dolog elég gyanús volt, hiszen előtte ment a keresztbe-kasul szervezés, hogy mindenképpen Győrben megálljunk ebédelni, mert kihagyhatatlan az a kifőzde… Habár, az eredeti tervben Győr nem szerepelt, végül 5ske csak megoldotta, hogy mégis ott ebédeljünk. Mondjuk nem bántam meg.
Győrből néhány óra múlva Sopronba mentünk, boldogan, jól lakottan, vonattal… Ekkor még nem is sejtettük, hogy nemsokára többször vesszük majd a szánkra Gaskó István nevét, mint egymásét.
Egyik este sétáltunk a pályaudvar felé, és látjuk ám, hogy nemsokára megy vonat Szombathelyre:
5ske: Na, Radika? Megyünk Szombathelyre?
R: Most?
5ske: Persze!
R: Úgyse mersz. Csak a szád nagy.
5ske: Igen?
R: Most?
5ske: Persze!
R: Úgyse mersz. Csak a szád nagy.
5ske: Igen?
R: Igen.
Nem egészen 5 perc múlva már a vonaton zötyögtünk a felé a város felé, amelyről annyi borzalmas sztorit hallottam 5skétől (mivel ott töltötte egyetemista éveinek kezdetét). Mikor leszálltunk Már éjfél volt. Megkérdeztük a szombathelyi pénztárosnőt, hogy amennyiben sztrájk lesz, mire számítsunk.
Nőci: Semmire. A GySEV csak alvállalkozó, nem érinti a sztrájk.
Szupcsi! Ez azt jelenti, hogy az első vonattal vissza is megyünk Sopronba. Körbejártuk a várost, megmutatta nekem azokat a dolgokat, amik jelentenek neki valamit. Beüldögéltünk egy-két helyre aztán elindultunk vissza a pályaudvarra. Fél úton rájöttünk, hogy egészen késő van, úgyhogy elkezdtünk futni, hogy elérjük a hajnali 4 órás vonatot.
Odaérünk a pénztárhoz kb. 3 óra 48 perckor. Kérjük a jegyet.
Odaérünk a pénztárhoz kb. 3 óra 48 perckor. Kérjük a jegyet.
Nőci2: Sajnos nincs vonat. Sztrájk van.
5ske: ??? De hát a kolleganő azt mondta, hogy…
Nőci2: Vonatpótló autóbuszok járnak.
5ske: Remek. És mikor megy?
Nőci2: Már 20 perce elment.
5ske: ??? De hát a kolleganő azt mondta, hogy…
Nőci2: Vonatpótló autóbuszok járnak.
5ske: Remek. És mikor megy?
Nőci2: Már 20 perce elment.
Komolyan azt hittem, hogy kikapom a nőt a pult mögül! Elkezdtem eszeveszettül káromkodni, szerb nyelven. Kicsit elvetettem a sulykot, bevallom. Zengett az egész aula. De nagyon fáradt voltam már.
Minden esetre az 1 órás útból 3 órás lett. /Ugyanis a busz csak Acsádig (???) ment, onnan már közlekedett valami vonat, ahol a nyanyák az orromra baszták a vasajtót, mire én úgy feldühödtem, hogy már senki sem mert abba a kocsiba beülni, ahol én voltam./ Közben szegény Gaskónak olyanok lettek a rekeszizmai a sok csuklástól, hogy nemsokára megjelenik a Mr. Muscle reklámjaiban.
5ske nagyon büszke volt rám - állítólag ő volt az utolsó ember, aki abban az aulában így kiabált. Persze azért panaszt tett, mikor Sopronba értünk, de azóta is várjuk a bocsánatkérő levelet. Ám, ahogyan azt az ügyeletes bácsi is mondta (igen erőteljes tájszólással) a GySEV irodájában:
Ebből MÁV-os ügy lesz!
