>tekerőlant<

csütörtök, március 29

Home boys home...

Időközben meglett a slágerszám is:



Oh, well, who wouldn't be a sailor lad, a sailin'on the main,
To gain the goodwill of his captain's good name
A He came ashore, one evening for to be,
And that was the beginning of my own true love and me, for it's


Chorus:
Home, boys, home, home I'd like to be,
Home for a while in the old Country
Where the oak and the ash and the bonny rowan tree
Are all a growing greener in the north Country


Well I asked her for a candle for to light me up to bed,
And likewise for a handkerchief to tie around me head,
She tended to me needs like a young maid ought to do,
So then I says to her, now won't you leap in with me too and it's


Well she jumped into bed, making no alarm,
Thinking a young sailor lad could do to her no harm.
Well I hugged her and I kissed her the whole night long,
Till she wished the short night had been nine years long, and it's

Well early next morning the sailor lad arose,
And into Mary's apron threw a handful of gold, saying,
Take this me dear, for the mischief that I've done,
For tonight I fear I've left you with a daughter or a son", and it's


Well, if it be a girl child, send her out to nurse,
With gold in her pocket and with silver in her purse,
And if it be a boy child he'll wear the jacket blue
And go climbing up the rigging like his daddy used to do", and it's


Oh come all of you fair maidens, a warning take by me,
And never let a sailor lad an inch above your knee,
For I trusted one and he beguiled me
He left me with a pair of twins to dangle on me knee, and it's

U.I.: Mivel ez népdal számba megy, több változata is létezik a szövegnek. Így könnyen meglehet, hogy nem teljesen egyezik a dallal.

Az új kedvenc, az ír kocsmazene! Vicces, derűhozó, táncizós és még tapsikolni is lehet! Ez a dal nem az abszolút SLÁGERSZÁMom, de ez is belecsempészi a bugit a lábba... 3 sör után, legalábbis biztosan.


szerda, március 21


17 éves korom óta mindig volt valaki, akit ha felhívtam, ott termett, ahol éppen voltam (de legalábbis fél órán belül ráért), és egyetlen csókjával vagy ölelésével, mint egy varázsütéssel, előhúzta a napocskát a felhök mögül. Szeretett engem magam helyett is.
Meg kell tanulnom szerelmesnek lenni az életbe, hogy legyen miért csinálni. Nem is olyan könnyű. Gondot jelent a magány.

"A szingliségben az a legnehezebb, hogy elfogadd, Te is érsz valamit. ... Mert nem kötelezhetjük el magunkat valaki mellett, amíg nem ismerjük magunkat."

Marin Frist
/A férfi fán terem/

kedd, március 20

Tegnap teljesült egy régi vágyam: megtudtam milyen kukoricán térdepelni. Elég szar.


Oh, és megjött a képeslap Amszterdam-ból! Egy falatka másik világ! :) Köszi!

szombat, március 17

A tegnapi napom leírhatatlan... úgyhogy csak a végeredményt mondom el pontokba szedve:
  • izomláz minden porcikámban
  • ugrott egy borozós-nyereményjátékos randi a mókás sorozatnak álcázott Soproni Ászok-os reklám egyik főszereplőjével
  • mérges vagyok a részegen tahoskodó haverjaimra
  • mérgesek rám a barátnőim, amiért elrángattam őket a részegen tahoskodó haverjaimhoz
  • egy nem is olyan régi udvarló visszatérése, aki még nem tudja, hogy nem rúghat labdába... több okból sem
  • még erőteljesebb izomláz

Kicsit furcsa leltár. Furcsa az élet is. Vagy csak az enyém? Lehet, hogy én vagyok furcsa. Vagy rajtam kivül mindenki, és csak én vagyok normális...

csütörtök, március 15

Rájöttem. Ezek rohadtul unatkoznak otthon! Alig néhányszáz újgazdag, rózsadombi kölyök, néhány részeg punk-kal és skinhead-del kiegészítve elszórakoztatja magát. Az előbbiekért úgyis kifizeti apuka meg anyuka az óvadékot, az utóbbiaknak meg tök mindegy, a börtönben legalább jó a társaság.

Miután az alábbi litániát megírtam, elhatároztam, hogy nem hagyom elveszíteni az ünnepi hangulatot! Fogtam magam és teljesen egyedül elindultam végig a Duna partján. Gyönyörű volt az idő és nagyon jó volt a közérzetem! A Lánchídon megtaláltam a nekem való március 15-ei programot: 12 pecsétet kellett összegyüjteni különböző állomásokon, melyeket (nagyon nagyon jóképű) márciusi ifjak vezettek. Volt például kokárda készítés Szendrey Júliával, a Nemzeti dal felolvasása, vagy szalmazsákból barikád építés (mely asszem a legaktuálisabb volt mind közül). Remekül éreztem magam, teljes mértékben tavaszias-megemlékezős-ünnepélyes-vurslis hangulatom volt, ahogy azt kell. Kis idő múlva találkoztam barátaimmal, akik innen onnan jöttek és borozgattunk egy jókedélyűt, majd elindultam haza. Az már zavart, hogy kerülőúton, kisutcákon, gyalog kellett hazamennem a zavargások miatt. Most 22:05 van. Minden hiradóból az folyik, hogy eltűnt a tömeg, csak az oszlatás nyomai látszanak, mintha a rendőrök a maguk szórakoztatására folyatták volna a könnygazát és a színes vizet. Ennyit a "forradalomról" és a höbörgő idiótákról. Kár volt a felgyújtott, barikádnak használt kukákért... és ráadásul még 'Táncsicsot' sem sikerült kiszabadítani... cccc...