Nem az élet nehéz, mi vagyunk gyengék.
Univerzumokat átszelő elménk
nem képes felfogni, amit szemünk lát.
Az életemről nem nyitok vitát!

Éteri hangon szólsz hozzám, te képzet -
hogyan érzed azt, amit én nem érzek?!
Visszanyerem lassan eredeti énem.
Egy kis idő múlva nem lesz mitől félnem...

---> hr-nek, akivel ökölbe szorított kézzel, egymás gallérját gyürögetve tartjuk magunkban a lelket... :) köszönöm!