Sajnálom, hogy ezt meg kellett élnem. Gyönyörű idő van, de az emberek nem mernek kimenni az utcára, vagy a rendőrök miatt, vagy a csőcselék miatt. Aki végül mégis kiteszi a lábát, nem tudja megünnepelni méltó módon a mai napot. Vagy nem hagyják, vagy nem akarja.
Ki akarok menni, 'van nálam fegyver'. Az én fegyverem a szeretet, a józan ész, és a szívem azon darabja, amelyik vérzik ettől az idegbeteg káosztól.
Csodálatos volt a müsor a Nemzeti Múzeumnál, évek óta az egyik leglátványosabb. Fellelkesültem! Megdobbant a piros-fehér-zöld része a szívemnek, és kokárdát akartam felvenni, és kimenni a napsütésbe!
Ki akarok menni, 'van nálam fegyver'. Az én fegyverem a szeretet, a józan ész, és a szívem azon darabja, amelyik vérzik ettől az idegbeteg káosztól.
Csodálatos volt a müsor a Nemzeti Múzeumnál, évek óta az egyik leglátványosabb. Fellelkesültem! Megdobbant a piros-fehér-zöld része a szívemnek, és kokárdát akartam felvenni, és kimenni a napsütésbe!
De nincs kivel, nincs hová kimenni és nyugiban, pátosszal és tisztelettel ünnepelni. Ezt is elvették tőlem!! Mi ez az agyrém?! Mi ez a rémálom?! Mit képzelnek magukról ezek az emberek? Ezek magyarok? Én nagyobb magyarnak érzem magam, pedig sem a magasságom, sem a nevem, sem vallásom nem ad erre 'engedélyt'. A magyarság nem attól függ, kire szavaztál, melyik politikai párt ifjúsági szervezetének vagy a tagja, és nem attól, hogy részegen a Szózatot, Magozott Cseresznyét, vagy a 'Mint a mókus fenn a fán'-t énekeled-e. A magyarság az, amikor történelmünk és hagyományaink teljes tiszteletében megünnepelünk egy olyan napot, mint a mai. Megtiszteljük a fellépőket, a megemlékezőket, akik teljes szívükből készültek a mai napra, és megtiszteljük azokat is akikről megemlékezünk! EZ tart össze egy népet! A közös múlt és a közös halottak!
Ma bebizonyosodott, hogy nincs magyar nép...
Máricus 15-e nem a bunkóké!
Március 15-e az enyém is!
Sírok a dühtől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése