He walks away,
The sun goes down,
He takes the day but I’m grown,
And in this grey, in this blue shade
My tears dry on their own, ...

Amy Winehouse: Tears Dry On Their Own

Mikor az ember életében törés következik be (legyen az egy kisebb, személyes válság, vagy egy nagymértékű katasztrófa), akaratlanul is elgondolkozik addigi cselekedetein és számot vet önmagával. Úgy érzem, most értem el arra a pontra, hogy fél év elteltével újra elszámoljak magammal.
Nem érzem azt, hogy megbántam volna bármit is. Így utólag már egyébként is kár lenne. Viszont megtanultam, hogy miért ne tegyem meg legközelebb. Nem hibának tartom, hiszen ez volt az, amit tenni akartam és tudtam, hogy benne van a pakliban az adott következmény. De nem hittem el, hogy a következmények megismétlődése csak a tettektől függ. Abban reménykedtem, hogy személyfüggő. És nem számoltam azzal sem, hogy a félelem milyen erős befolyásoló faktor.
Menthetetlenül naív vagyok. Ez már nem fog változni. De még legyőzhetem azt az érzést, hogy rettegek egyedül lenni. Az emberekben mindig meg fogom látni a jót, és mindig bízni fogok abban, hogy az az erősebb érzés, ami szívből jön, de talán el fogom tudni fogadni azt, hogy nem mindenki gondolja így.
Sohasem gondoltam volna, hogy van olyan ember, aki nem kér a szeretetemből. Furán hangzik, igaz? Kicsit öntelten is. Viszont, ha jobban meggondoljuk az is önteltség, ha azt hangoztatjuk, hogy nekünk senki sem kell, aki szeret, mert csak felesleges energiapazarlás.
Igazából hálásnak kéne lennem, hiszen megadta az esélyt arra, hogy ne tökéletes rokkantként távozzak egy meddőségre ítélt kapcsolatból. De inkább csak sajnálatot érzek, mert mire rájön, hogy mi volt ebben a nem egész 1 hónapban a lényeg, addigra nekem már bosszút állni sem lesz kedvem. Túl jó voltam hozzá? Vagy ő volt hozzám túl érzéketlen és földhözragadt? Ezt most ne firtassuk, nem lenne semmi olyan eredménye, ami továbblendítene bármelyikünket is. Ez már az elején egy 'holt pontról' indult...

Viszont három dolog biztos:
1, tényleg nem szabad sohatöbbé szőke herecegekkel kezdenem;
2, óvakodni kell a korai házassági ajánlatoktól,
3, illetve az 'én szívesen megtanítalak vezetni' dumától!

I was so lost back then
But with a little help from my friends
I found a light in the tunnel at the end
Now you're calling me up on the phone
So you can have a little wine and a moan
And it's only because you're feeling alone...

Lily Allen : Smile

Tegnapelőtt kicsit elborultam. Sajnálom.

"Már úgyse ír."-

mondom halkan,

és éjjeli fejem leborul a hallban.

Most nem sírok.

Már nem tudnék

Dobogó rongy-szívem nem áztatja emlék.

Szétmállok így!

Kétség kúszik

gerincemen az agyamba! Gyöngyös csúzlik...

az kell nekem.

Nem adhatom

át életem, míg harcol bennem egy atom:

a félelem.

Kellesz nekem,

hogy tartsd fejem, míg a gennyet öklendezem,

a kórságod;

arcon metszett.

Ha összerogynék nálad, csak szórj rám meszet.

Rövid tartalom: Murphy és a számmisztika találkozása egy borozó melletti szépségszalonban, ahol a csapatépítő tréning a diszkóban kezdődik és egy éjjeli-nappali piercing-lövöldében végződik.

Mivel itt a nyári vizsgaidőszak és ilyenkor az ember strandra jár tanulni, egész nap a Csillaghegyen sütettem a hasamat (a kifejezés legszorosabb értelmében) és bukfenceztem a hideg mélyvízben, meg szaunázni is voltam. Bár úgy érzem ez utóbbi, 25 fokos hőségben kicsit értelmetlennek tűnik, de jól esett. A klóros víz és egyéb környezeti hatások eredményeképpen, a hajam kifakult és három színben pompázott egyszerre (eredeti barna, vörösesbarna, fekete). Úgy döntöttem ez nem állapot, irány a fodrászat!
Betoppantam Petrához, hogy időpontot kérjek, mire anyám kitalálta, ha Petrának nem gond, csinálja meg még ma. Szóval így esett, hogy rögtön strand után sikerült fodrászhoz mennem. Mikor Petra elkezdte festeni a hajam, eszembe jutott, hogy, mi van akkor, ha a klóros víz miatt másmilyen színű leszek… mondjuk narancssárga, vagy ilyesmi. De nem szóltam semmit, gondoltam, nem keltek felesleges feszültséget. Miután ezt levezettem az elmémben, a szalon fő-villany-kütyüje zárlatos lett. Elment az összes áram. Így kivittünk egy sámlit az utcára, és a körút legforgalmasabb részétől alig néhány méternyire, természetes fény mellett festették a hajamat, a járókelők nem kis meglepetésére és derűjére. Mondtam, hogy engem nem zavar, bevállalós vagyok, és egyébként is: a szépségért majdnem mindent. De nagyjából öt perc és 12 beszólás múlva elkezdtem arra gyanakodni, hogy a Kész Átverés Show új epizódját forgatják éppen. Kicsit reméltem is, hogy így van, mert akkor legalább kicsikarhatok egy kis pénzt az RTL Klubtól… nem fogom ingyen égetni magam.
Később megpróbáltak kiengesztelni, választhattam 2 féle ’3 az 1-ben’ (remélem, érzékelitek a szóösszetétel számmisztikáját) kávékülönlegesség közül, és egy óriási bögrében kaptam meg. Amíg szárítódott a hajam, arra lettem figyelmes, hogy teljesen sötét van, ami ebben a napszakban elég szokatlan. Megérkezett a vihar. Szerencsére, mire elkészültem már elállt, de egy pillanatra azért összeráncoltam a szemöldökömet, hiszen azért az mégsem járta volna, hogy ilyen eseménydús hajfestés után el is ázzak.
Mikor hazaértem, arra lettem figyelmes, hogy egy kevés festék lecsöppent a halántékomra. Mivel édesanyám férfifodrászként tevékenykedett még a szocializmus bukásának idején, reméltem, hogy majd ő segít ezen. Egy körömlakklemosóval átitatott vattával addig dörzsölte a foltot, amíg ki nem sebesedett az arcom. A folt végül is eltűnt. Most már csak egy csúnya seb van ott. Milyen elégedetlen vagyok, soha semmi sem elég jó…

"Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."

Himnusz Íziszhez

Mert én vagyok az első és az utolsó.

Én vagyok a nagyrabecsült és a megvetett.

Én vagyok a szajha és a szent.

Én vagyok a feleség és a szűz.

Én vagyok az anya és a leánygyermek.

Én vagyok anyám karja.

Meddő vagyok, és számtalan gyermekem van.

Én vagyok az asszony és a hajadon.

Én vagyok, aki világra hoz, aki soha nem szült.

Én vagyok a vigasz a szülési fájdalmakban.

Én vagyok a feleség és a férj.

És engem a férjem teremtett.

Én vagyok az apám anyja.

Én vagyok a férjem húga.

És ő az én eltaszított fiam.

Mindig tiszteljetek, mert én vagyok a gyalázatos és a nagyszerű.

3. vagy 4. század (?),

Nag Hammádi

Ma megvilágosodtam!
Van egy reklám, amitől már a megjelenése óta kivételes módon és intezitással viszolygok, de sohasem tudtam megindokolni, hogy miért. Rájöttem:
http://szelsokozep.freeblog.hu/archives/2007/06/12/Ki_kurna_meg_egy_plussmedvet/

Ma délután beszélgettem Anyámmal:

A: Még mindig nem jött meg?
R: Nem. Mostmár kezdek aggódni.
A: ...
R: De az nem lehet. Minden jel arra utal, hogy meg fog jönni. Csupa pattanás vagyok, fájt is a hasam, meg fel vagyok fújódva.
A: Ha hétfőig nem lesz semmi, felhívjuk a doktornőt.
R: Inkább vegyünk előtte egy tesztet. Már volt ilyen mikor abbahagytam a tabit, emlékszel?
A: Nem.
R: Akkor is kimaradt, és azt mondta a doki, hogy vegyünk egy tesztet és ha negatív lesz, egy hét múlva ismételjük meg.
A: És mennyi egy teszt?
R: Úgy 1000 - 1500 Ft körül volt akkor. Én általában a középárkategóriájúakat vettem.
A: És mindig negatív volt?
R: ...

Hetek óta tervezem, hogy elmegyek végre strandra. Annyira vágytam már a napsütésre és a hideg mélyvízre, hogy az olvadozó fagylaltról és szolizott, bikinis hölgyekről már ne is beszéljek. Tavaly egészen bejött, mikor Docával kimentünk a Hajós Alfréd uszoda strandjára tanulni. Kár, hogy éppen egy nagy csapat napközis kisiskolás jelent meg, akik indián módjára körbe ugráltak minket, majd elkezdtek gallyakkal és kavicsokkal dobálni. De ez tavaly volt.

Tegnapra megbeszéltük B-vel, hogy ha már úgyis szabadnapja van, akkor menjünk együtt strandra. Ambivalens érzésekkel fogadtam ezt az ötletet: örültem, mert végre eljutok a hetek óta áhított desztinációmhoz, de aggódtam is, hiszen egyáltalán nem vagyok strand-képes fizikai állapotban. Mert ha még a barátnőmmel mennék… de hát B-vel, még terveim vannak.
Ámbár túl sok beleszólásom nem volt a dologba. B felhívott, hogy 20 perc múlva legyek kész, mert megyünk a gyömrői bányatóhoz fürdeni. Ehh… Persze, elkéstem. Szerintem egy lány sem vágja magát szőrtelenségbe és bikinibe mindösszesen 20 perc alatt. De ezt most már B is tudja.
Miközben Anyám azon drukkolt, vajon ütődött 21 éves leánykája belefullad-e egy bányatóba, mi éppen Vecsés környékén repesztettünk volna az autóúton, ha nem kapunk ki mindig egy kamiont vagy teherautót. Persze minden kanyarban másikat. A kalandos utazás után megismerhettem B. nővérét és egy kicsit a családi szennyest is. A szólás-mondás minden értelmében. Aztán elindultunk a ’plázs’-ra. Abban a pillanatban, hogy felrakták ránk a karszalagot, amely belépő gyanánt ékeskedett kicsi kacsónkon, beborult az ég és eleredt az eső. B-t ez nem tántorította el, ő megmártózott. Én először ódzkodtam az ötlettől, aztán ’egyszer élünk’ felkiáltással beadtam a derekam. Eszméletlen jó volt! Óriási cseppekben hullott alá az égi könny, mi meg a 25 fokos vízben lubickoltunk a halacskák között. Kár, hogy napozni nem tudtam. Az lett volna a hab a tortán. Bár… esőben csókolózni sem egy rossz dolog…

Tegnap hunyt el Darvas Iván, 82 évesen. Gyerekkorom szerelme, Liliomfi... Nugodjon békében.

"Egyszer aztán, hosszú évek múlva, amikor éppen a tükör előtt állt és fésülködött, Florentino Ariza mégiscsak fölfedezte a hasonlatosságot, és csak akkor értette meg: az ember abból jön rá, hogy öregszik, ha elkezd hasonlítani az apjára."

Gabriel García Marquez: Szerelem a kolera idején

Olyan fáradt voltam, hogy majndem elhánytam magam. Az összefüggésekről kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét.


Ennek eredménye képpen, tegnap éjjel, nagymamámról álmodtam. Elvittem neki bemutatni az Ákost. Mikor meglátta, összecsapta a két tenyerét és a tőle már annyira megszokott és szeretett hanglejtéssel, mosolyogva felkiáltott: "Te jó ég, hogy maga milyen magas!". És nevetett. Annyira eleven volt a kép, hogy hallottam a hangját, láttam a mozdulatait, ott égett a lámpa a konyhában: természetesen megint sütött-főzött valamit. Milyen érdekes, hogy ennyi idő után is mennyire élethűek bizonyos mozzanatok. Belénk isszák magukat, aztán elhalványulnak... Végül elfelejtjük őket.


Ma reggel a metrón a No Doubt - Just a girl című számát hallgattam. Annyira kedvem támadt összeverni az összes körülöttem téblábólót, és szilánkosra szedni az egész aluljárót. Armageddon.