Mindjárt, mindjárt, már érzem, hogy itt van!! Hamarosan megbolondulok! Fellázadt ellenem az agyam, a gyomrom, az egész bélrendszerem és a lelkem folyamatosan menekülne ki a számon keresztül. Alig bírom visszatartani, de szerencsére még vannak meggyőző érveim.
Észrevettem, hogy mostanában elég gyakran, hirtelen rámtörő pánikroham gyötör. Ilyenkor elkezdek zihálni és zavartan tekintgetek körbe, mint egy kiscica, aki most szökött meg egy női kozmetikumokat tesztelő laborból és vérebekkel, meg fegyveres kommandósokkal üldöztetik. Esetenként ehhez hasmenés is járul. Ilyenkor kirohanok a WC-be és imádkozom, hogy egyedül legyek ott, mert jól esik énekelni közben.
Most is ez történik. Muszáj volt bezárnom az iroda ajtaját és meglátogatnom a mosdót, különben ideájulok. Azon drukkoltam, hogy a farzsebembe rejtett kulcsot, nehogy lehúzzam a slozin, mert azért az mégiscsak ciki.
Jól esik a huzat. Lehet, hogy ennem kéne valamit és jobban lennék, de rosszul leszek ha kajára gondolok. Persze ez nincs mindig így... tegnap például mindent ettem, amit értem. Lehet, hogy ez a baj? Alattomos egy kobold ez a gyomorrontás. Elaltatja a kétejeidet néhány finom falattal, az ízek orgiájával, aztán meg elmarad az orgazmus. Először bűntudatod lesz, mert annyit ettél, hogy nem férsz bele a farmerodba, és ideges leszel, hogy akármilyen polót veszel fel, mindegyikben úgy nézel ki, mintha egy bébi elefántot hordanál a szíved alatt. Aztán másnap jön a kegyelem döfés - a gyomor mindent kipasszol magából, bármi áron és módon.

Ennyi. Ezt most nem tudom lezárni. Majd a természet...