Befestettem a hajam. Feketére. Tudom, tudom… mindig is vöröses-barnát akartam, de Isten ujjai kifürkészhetetlenek. Bár „én vagyok a világ legbátrabb nyuszija” (Moldova György után a következő), nem mertem felvállalni a kispolgári véleménynyilvánítások esetleges negatív felhangjait. Gondoltam, elébb tegyünk egy próbát. Vettem hennát a Westend City Center-ben található indiai boltban. A biztonság kedvéért két zacskót, mégiscsak hosszabb a hajam. Aztán otthon fürkésztem a zacskót, és megpillantottam a feliratot: ’BLACK’. Remek. Indiai-fekete hajam lesz. Most már mindegy, ha elkezdtük, fejezzük is be. Mikor anyu elkezdte kikeverni a masszát, az sötétbarnává lett. Elkezdtem aggódni: a végén még kiderül, hogy fizettem 1300 Ft-ot azért, hogy befessem a hajam az eredeti hajszínemre. Anyu, miközben varázsolt a fejemen a hajammal, folyamatosan pesszimista varázsigéket mormolt felette, mint például ’Meg sem fogja fogni a hajad.’ vagy ’Nem lesz elég a festék.’. Az eset pikantériája abban rejlik, hogy miközben mindez történt, Ákos és Miki a konyhában várták a fejleményeket. Az után, hogy megmostam elhalt növényi sejtektől beszíneződött hajamat, mindkettejük szemében felcsillant valami. És nem az iszony volt az. Fél siker. Azért csak fél siker, mert a hajam is csak félig-meddig volt fekete. Tincsekben barna maradt, hála anyám pesszimista mormogásának és trehányságának. De ezt gyorsan korrigáltuk és most, több mint 30 fokos égető napsütésben, Radikának életében először van befestve a haja… feketére.

Punkpicsás-cigányasszonyos-hotsexydögös-izzadós.