Ma reggel, történt valami, ami életemben először fordult elő velem. Meghívót kaptam a Parlamentbe!! Igen, igen, kérem szépen! Arra gondolok, ami a budapesti Kossuth téren van! Tizennyolc éve, hogy leomlott a Berlini fal és ennek tiszteletére tartottak egy megemlékezéses konferenciát. Meghívták az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatát is, és mivel szerda reggel nem voltam elég leleményes és gyors, egy rövid párbeszéd után, kiválasztottak önként jelentkezőnek, és felkerültem a listára. Szóval végre beléphettem abba az épületbe, amelynek kapcsán már csak annyi maradt meg az idegenvezetés órákból, hogy a külső részén pontosan 88 szobor található. Valójában, ahhoz képest, hogy 17 éve lakom majdnem hogy mellette, és idegenvezetői OKJ vizsgám van, szép teljesítménynek tartom, hogy csak most jutottam be. Jobb vagyok, mint egy megválasztott képviselő.

Annyi volt a gond, hogy reggel 8:30-kor találkoztunk Rákóczi lovas szobránál, és hát, valljuk be, testvérek között is rohadt korai ez az időpont, pláne vasárnap. Fel is keltem időben, de nem számoltam azzal, hogy ütközni fogok a fürdőszobában apámmal. Ő azért kelt fel, mert ment gyúrni:

Apa: Hát, Te? Most értél haza?
R: Jaj, Apu! Egész este itthon voltam, nem emlékszel? Most keltem fel.
A: Nálad sohasem lehet tudni. Hova mész?
R: A Parlamentbe.
A: ???
R: Ne már! Nem mondtam? Anyunak már napok óta ezt magyarázom. Meghívtak minket…
A: Aha.
R: De tényleg.
A: Oké. Legközelebb találj ki valami jobbat. (röhög)