Rájöttem, hogy a Vasárnapok a legszörnyűbbek. Aznap ugyanis a legtöbb ember pihen, erőt gyűjt, saját magával foglalatoskodik, vagy valaki olyannal, akit szeret. De ha nincs ilyen ember és félsz saját magadtól, akkor ez az ajándék könnyen egy személyes, pszihés pokollá változik. Nem bírom elviselni a létezésemet. Egyes körülöttem zajló jelenségeket nem tudok feldolgozni, mert túl gyenge vagyok. Most már bizonyítanom kell magamnak: van annyi önbecsülésem, hogy kimásszak a kreált, perszonális szocio-mocsaramból. Nem értem, hogy, hogy a francba nem pofozott még eddig fel senki?
Van tervem. Az mindig akad. Csak elég határozottnak kell lennem. És, ami a legborzasztóbb számomra, hogy segítség nélkül kell magamat összekanalaznom. Mondhatjátok, hogy ez butaság, hiszen egy telefonhívásba kerül…, de hát ez idáig is csak periodikusán működött. Tartósan stabil idegállapotra van szükségem. Mint mindenkinek. Elfáradtam és már nagyon elegem van önnön hisztériámból és szeszélyeimből.

Most leveszem a kalapom, és elhajtom alóla azt a nyavalyás koboldot.

Reszkess, te kis geci!