Rájöttem. Ezek rohadtul unatkoznak otthon! Alig néhányszáz újgazdag, rózsadombi kölyök, néhány részeg punk-kal és skinhead-del kiegészítve elszórakoztatja magát. Az előbbiekért úgyis kifizeti apuka meg anyuka az óvadékot, az utóbbiaknak meg tök mindegy, a börtönben legalább jó a társaság.

Miután az alábbi litániát megírtam, elhatároztam, hogy nem hagyom elveszíteni az ünnepi hangulatot! Fogtam magam és teljesen egyedül elindultam végig a Duna partján. Gyönyörű volt az idő és nagyon jó volt a közérzetem! A Lánchídon megtaláltam a nekem való március 15-ei programot: 12 pecsétet kellett összegyüjteni különböző állomásokon, melyeket (nagyon nagyon jóképű) márciusi ifjak vezettek. Volt például kokárda készítés Szendrey Júliával, a Nemzeti dal felolvasása, vagy szalmazsákból barikád építés (mely asszem a legaktuálisabb volt mind közül). Remekül éreztem magam, teljes mértékben tavaszias-megemlékezős-ünnepélyes-vurslis hangulatom volt, ahogy azt kell. Kis idő múlva találkoztam barátaimmal, akik innen onnan jöttek és borozgattunk egy jókedélyűt, majd elindultam haza. Az már zavart, hogy kerülőúton, kisutcákon, gyalog kellett hazamennem a zavargások miatt. Most 22:05 van. Minden hiradóból az folyik, hogy eltűnt a tömeg, csak az oszlatás nyomai látszanak, mintha a rendőrök a maguk szórakoztatására folyatták volna a könnygazát és a színes vizet. Ennyit a "forradalomról" és a höbörgő idiótákról. Kár volt a felgyújtott, barikádnak használt kukákért... és ráadásul még 'Táncsicsot' sem sikerült kiszabadítani... cccc...