Rövid tartalom: Murphy és a számmisztika találkozása egy borozó melletti szépségszalonban, ahol a csapatépítő tréning a diszkóban kezdődik és egy éjjeli-nappali piercing-lövöldében végződik.
Mivel itt a nyári vizsgaidőszak és ilyenkor az ember strandra jár tanulni, egész nap a Csillaghegyen sütettem a hasamat (a kifejezés legszorosabb értelmében) és bukfenceztem a hideg mélyvízben, meg szaunázni is voltam. Bár úgy érzem ez utóbbi, 25 fokos hőségben kicsit értelmetlennek tűnik, de jól esett. A klóros víz és egyéb környezeti hatások eredményeképpen, a hajam kifakult és három színben pompázott egyszerre (eredeti barna, vörösesbarna, fekete). Úgy döntöttem ez nem állapot, irány a fodrászat!
Betoppantam Petrához, hogy időpontot kérjek, mire anyám kitalálta, ha Petrának nem gond, csinálja meg még ma. Szóval így esett, hogy rögtön strand után sikerült fodrászhoz mennem. Mikor Petra elkezdte festeni a hajam, eszembe jutott, hogy, mi van akkor, ha a klóros víz miatt másmilyen színű leszek… mondjuk narancssárga, vagy ilyesmi. De nem szóltam semmit, gondoltam, nem keltek felesleges feszültséget. Miután ezt levezettem az elmémben, a szalon fő-villany-kütyüje zárlatos lett. Elment az összes áram. Így kivittünk egy sámlit az utcára, és a körút legforgalmasabb részétől alig néhány méternyire, természetes fény mellett festették a hajamat, a járókelők nem kis meglepetésére és derűjére. Mondtam, hogy engem nem zavar, bevállalós vagyok, és egyébként is: a szépségért majdnem mindent. De nagyjából öt perc és 12 beszólás múlva elkezdtem arra gyanakodni, hogy a Kész Átverés Show új epizódját forgatják éppen. Kicsit reméltem is, hogy így van, mert akkor legalább kicsikarhatok egy kis pénzt az RTL Klubtól… nem fogom ingyen égetni magam.
Később megpróbáltak kiengesztelni, választhattam 2 féle ’3 az 1-ben’ (remélem, érzékelitek a szóösszetétel számmisztikáját) kávékülönlegesség közül, és egy óriási bögrében kaptam meg. Amíg szárítódott a hajam, arra lettem figyelmes, hogy teljesen sötét van, ami ebben a napszakban elég szokatlan. Megérkezett a vihar. Szerencsére, mire elkészültem már elállt, de egy pillanatra azért összeráncoltam a szemöldökömet, hiszen azért az mégsem járta volna, hogy ilyen eseménydús hajfestés után el is ázzak.
Mikor hazaértem, arra lettem figyelmes, hogy egy kevés festék lecsöppent a halántékomra. Mivel édesanyám férfifodrászként tevékenykedett még a szocializmus bukásának idején, reméltem, hogy majd ő segít ezen. Egy körömlakklemosóval átitatott vattával addig dörzsölte a foltot, amíg ki nem sebesedett az arcom. A folt végül is eltűnt. Most már csak egy csúnya seb van ott. Milyen elégedetlen vagyok, soha semmi sem elég jó…
Mivel itt a nyári vizsgaidőszak és ilyenkor az ember strandra jár tanulni, egész nap a Csillaghegyen sütettem a hasamat (a kifejezés legszorosabb értelmében) és bukfenceztem a hideg mélyvízben, meg szaunázni is voltam. Bár úgy érzem ez utóbbi, 25 fokos hőségben kicsit értelmetlennek tűnik, de jól esett. A klóros víz és egyéb környezeti hatások eredményeképpen, a hajam kifakult és három színben pompázott egyszerre (eredeti barna, vörösesbarna, fekete). Úgy döntöttem ez nem állapot, irány a fodrászat!
Betoppantam Petrához, hogy időpontot kérjek, mire anyám kitalálta, ha Petrának nem gond, csinálja meg még ma. Szóval így esett, hogy rögtön strand után sikerült fodrászhoz mennem. Mikor Petra elkezdte festeni a hajam, eszembe jutott, hogy, mi van akkor, ha a klóros víz miatt másmilyen színű leszek… mondjuk narancssárga, vagy ilyesmi. De nem szóltam semmit, gondoltam, nem keltek felesleges feszültséget. Miután ezt levezettem az elmémben, a szalon fő-villany-kütyüje zárlatos lett. Elment az összes áram. Így kivittünk egy sámlit az utcára, és a körút legforgalmasabb részétől alig néhány méternyire, természetes fény mellett festették a hajamat, a járókelők nem kis meglepetésére és derűjére. Mondtam, hogy engem nem zavar, bevállalós vagyok, és egyébként is: a szépségért majdnem mindent. De nagyjából öt perc és 12 beszólás múlva elkezdtem arra gyanakodni, hogy a Kész Átverés Show új epizódját forgatják éppen. Kicsit reméltem is, hogy így van, mert akkor legalább kicsikarhatok egy kis pénzt az RTL Klubtól… nem fogom ingyen égetni magam.
Később megpróbáltak kiengesztelni, választhattam 2 féle ’3 az 1-ben’ (remélem, érzékelitek a szóösszetétel számmisztikáját) kávékülönlegesség közül, és egy óriási bögrében kaptam meg. Amíg szárítódott a hajam, arra lettem figyelmes, hogy teljesen sötét van, ami ebben a napszakban elég szokatlan. Megérkezett a vihar. Szerencsére, mire elkészültem már elállt, de egy pillanatra azért összeráncoltam a szemöldökömet, hiszen azért az mégsem járta volna, hogy ilyen eseménydús hajfestés után el is ázzak.
Mikor hazaértem, arra lettem figyelmes, hogy egy kevés festék lecsöppent a halántékomra. Mivel édesanyám férfifodrászként tevékenykedett még a szocializmus bukásának idején, reméltem, hogy majd ő segít ezen. Egy körömlakklemosóval átitatott vattával addig dörzsölte a foltot, amíg ki nem sebesedett az arcom. A folt végül is eltűnt. Most már csak egy csúnya seb van ott. Milyen elégedetlen vagyok, soha semmi sem elég jó…
2 megjegyzés:
látom hugibugi nálad is jajjlik az élet
:D
jobbulast és sok nyussssz
jaja :)
bátyus, mikor látlak?
Megjegyzés küldése