Na, kezdődik. Egész nap nyűglődök. Nincs senki, aki megmondja, hogy hány órakor mit kell csinálni, hol, miért és kivel. Már negyedik napja csak magammal foglalkozom: torna, fodrász, kozmetikus, pedikűrös (!!! az életben nem voltam még pedikűrözni. Nem tudom mi ütött belém!). Nem mondom, hogy nem esett jól, de már kezdem unni saját magam. Unalmas vagyok magamnak. Ugyanakkor, muszáj magamat lefoglalnom, mert különben folyamatosan ennék és aludnék. Számolom a napokat a Gólyatáborig. Tényleg, a Gólyatábor…

Nemrég kiderült, hogy lőttek Londonnak. Ami egyrészt jó, mert vannak ennek előzményei, amely előzmények következményeinek nagyon is örülök. De mégiscsak nagyon vártam, hiszen 12 éve tanulok angolul és még nem voltam angol anyanyelvű országban. Ez azért kicsit ciki… Persze, tök jó kifogás, hogy messze vannak az adott országok, de mégiscsak.
Ámbátor, mivel az ELTE Gólyatábori őrsvezetőségemet a londoni út miatt mondtam le, sikerült pár óra leforgása alatt visszacsinálni a néhány hónappal ez előtti állapotokat. Számítanak rám, kértek, hogy menjek. Ez marha jó! Ráadásul nem csak kisegítő szerepem lesz, de nem ám. Saját őrsöm lesz!

Rájöttem, hogy ez a francia pedikűr nem passzol hozzám. Elképzeltem magam, ahogy mezítláb táncolok a dagonyában, vagy éppen sétálgatok az út porában egy szanaszéjjel szakadt és kopott lila papucsban… és a körmöm francia-módira van kilakkozva! Ha ez még nem elég, a legfelső lakkréteg UV-fényben világít, kérem szépen! Mindegy. Legalább vicces lesz.