Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok a sztereotípiák híve. Sőt, kifejezetten nem szeretem, amikor beskatulyáznak embereket bizonyos dolgok alapján, legyen az a hajszín, egyetem, szülőváros, öltözködés, stb. Ugyanakkor mégis vannak körülmények, amik már következtetni engednek bizonyos viselkedési formulákra. Például ha valaki pszihológia szakos.
Egy ilyen szakos hallgató többféle magatartást is megjeleníthet: van olyan, aki folyamatosan a lelkedben kurkászik, és fel akarja tárni minden felszíni frusztrációd gyökerét. Őket még kedvesen le lehet állítani, egyáltalán nem köz-, csupán önveszélyesek, mert a kurkászást, nem egyszer, magukon is gyakorolják, esetlegesen közönség előtt. A másik fajta az, aki nem dicsekszik tanulmányaival, de amikor nagyon felidegesítik, akkor megmutatja a foga fehérjét, és egyfajta fájdalmas, megríkató gyermekkori pszihoanalízissel vág vissza minden valós vagy vélt sérelemért. A harmadik fajta az, aki a megtanultakat arra használja fel, hogy minden körülötte lévő embert manipuláljon. Ezek a legveszélyesebbek, mert sohasem tudod, hogy mikor önmaga, vagy hogy melyik haditervébe próbál Téged bevonni, vagy éppen abból kivonni, anélkül, hogy Neked bármi sejtésed lenne az egészről. Ennek a harmadik fajta pszihológia szakos hallgatónak hatványozottan súlyos a megalomániája, amennyiben nő nemű az illető.
Amikor másodszor találkoztam 5skével, beteg volt, de azért csak lejött a kávézóba megnézni, hogy mit csinálunk Zsibcivel. Természetesen nem egyedül érkezett: vele jött a lakótársa illetve egy hölgyismerősük, aki pszihológia szakos. Már akkor gondolhattam volna, hogy még meggyűlik vele a búrám, hiszen úgy libegett be a helyiségbe a két fiúval, mint valami dáma és igyekezte a beszélgetést úgy koordinálni, hogy legalább egyikük biztosan rá figyeljen. A fenn említett, pszihológiai eszközökön kívül, azért bedobta fizikai bájait is: szigorúan leüléskor combközépig felcsúszó szoknyában, és a Marianna-árkot megszégyenítő mélységű dekoltázzsal jelent meg.
Mikor 5skével ’egymásra találtunk’, azért megkérdeztem a véleményét. Sem ő, sem Zsibci nem szolgáltak olyan magyarázattal, ami engem arra engedett volna következtetni, hogy szemmel kéne tartanom Perszónát. Így a továbbiakban nem is foglalkoztatott a létezése, egészen a mai napig…
Perszóna, drága felhívta 5skét néhány napja, hogy van két ingyen színházjegye, és Őt választotta. Már történt ilyen, de akkor még nem álltam 5ske oldalán, és az volt az érzésem, hogy inkább az én agyhúzásomra ment ki a dolog. De most értetlenül álltam az eset előtt. 5ske se szó, se beszéd elment vele színházba. Ami számomra frusztráló az esetben, az az, hogy alapvető etikettnek gondolom a hölgy részéről, hogy olyan fiút nem hívok magammal színházba, akinek barátnője van. Valószínűleg ez az én maradiságom, de nem bírom elképzelni, hogy ennek a bigének nincsenek társalkodónői, vagy nincs akárhány másik kis barátocskája, akit elhívhatna. Vagy ha mást nem, akkor miért nem hívja 5ske lakótársát, akinél egyébként is gyakran az éjszakát tölti, természetesen az ’erényöv kulcsát’ gondosan otthon felejti ilyenkor. Na, persze…
Színház után elmentek sörözni. 5ske azt csinál, amit akar. Hogy miért? Valószínűleg szegénykém, annyira férfiból van, hogy észre sem veszi Perszóna ténykedését (természetesen, mikor bármit megemlítek erről, én vagyok a rosszmájú). És nem akarom meghatározni, hogy kivel, mikor, hová mehet, mert nincs hozzá jogom. De ha azt hiszi ez a nőcske, hogy ezt ennyiben hagyom, akkor nagyon téved.
Grinzingiben voltunk Viktorral és Andrissal (és még számtalan más emberrel), akiket már lassan több mint két éve a barátomnak mondhatok. Viktor ismeri, szereti 5skét, de engem is. Felmerült a kérdés, hogy hol jár a bárányka, és mikor megemlítettem, hogy egy Perszónával sörözik, Viktor azon nyomban a telefonjáért nyúlt. Kiderítette, hol vannak és a két jó barátom, nem hagyhatta egyedül a Kedvesemet egy ’nővel’… Én hazabattyogtam, és a metrón egy szívszaggató képet ácsoltam össze erről a színházi utáni sörözésről, úgyhogy az Arany János utcánál, már a világvégére is fel voltam készülve. Végül úgy derült ki Viktor és Andris felügyeleti tevékenysége, hogy Édesanyám tanácsára felhívtam 5skét, és ’ártatlan’ kérdésekkel bombáztam. Ahogy beszéltünk, tudtam, hogy megbízhatom benne és, hogy semmi félnivalóm sincs.
Perszóna reakciójáról nem tudok, hiszen az eset ma este történt, de majd kitudakolom. Ő még nem tudja, hogy anyámra ütöttem: rajta tartom az ujjam az események vérkeringésén, és leépítem, aki keresztbe akar tenni.
Egy ilyen szakos hallgató többféle magatartást is megjeleníthet: van olyan, aki folyamatosan a lelkedben kurkászik, és fel akarja tárni minden felszíni frusztrációd gyökerét. Őket még kedvesen le lehet állítani, egyáltalán nem köz-, csupán önveszélyesek, mert a kurkászást, nem egyszer, magukon is gyakorolják, esetlegesen közönség előtt. A másik fajta az, aki nem dicsekszik tanulmányaival, de amikor nagyon felidegesítik, akkor megmutatja a foga fehérjét, és egyfajta fájdalmas, megríkató gyermekkori pszihoanalízissel vág vissza minden valós vagy vélt sérelemért. A harmadik fajta az, aki a megtanultakat arra használja fel, hogy minden körülötte lévő embert manipuláljon. Ezek a legveszélyesebbek, mert sohasem tudod, hogy mikor önmaga, vagy hogy melyik haditervébe próbál Téged bevonni, vagy éppen abból kivonni, anélkül, hogy Neked bármi sejtésed lenne az egészről. Ennek a harmadik fajta pszihológia szakos hallgatónak hatványozottan súlyos a megalomániája, amennyiben nő nemű az illető.
Amikor másodszor találkoztam 5skével, beteg volt, de azért csak lejött a kávézóba megnézni, hogy mit csinálunk Zsibcivel. Természetesen nem egyedül érkezett: vele jött a lakótársa illetve egy hölgyismerősük, aki pszihológia szakos. Már akkor gondolhattam volna, hogy még meggyűlik vele a búrám, hiszen úgy libegett be a helyiségbe a két fiúval, mint valami dáma és igyekezte a beszélgetést úgy koordinálni, hogy legalább egyikük biztosan rá figyeljen. A fenn említett, pszihológiai eszközökön kívül, azért bedobta fizikai bájait is: szigorúan leüléskor combközépig felcsúszó szoknyában, és a Marianna-árkot megszégyenítő mélységű dekoltázzsal jelent meg.
Mikor 5skével ’egymásra találtunk’, azért megkérdeztem a véleményét. Sem ő, sem Zsibci nem szolgáltak olyan magyarázattal, ami engem arra engedett volna következtetni, hogy szemmel kéne tartanom Perszónát. Így a továbbiakban nem is foglalkoztatott a létezése, egészen a mai napig…
Perszóna, drága felhívta 5skét néhány napja, hogy van két ingyen színházjegye, és Őt választotta. Már történt ilyen, de akkor még nem álltam 5ske oldalán, és az volt az érzésem, hogy inkább az én agyhúzásomra ment ki a dolog. De most értetlenül álltam az eset előtt. 5ske se szó, se beszéd elment vele színházba. Ami számomra frusztráló az esetben, az az, hogy alapvető etikettnek gondolom a hölgy részéről, hogy olyan fiút nem hívok magammal színházba, akinek barátnője van. Valószínűleg ez az én maradiságom, de nem bírom elképzelni, hogy ennek a bigének nincsenek társalkodónői, vagy nincs akárhány másik kis barátocskája, akit elhívhatna. Vagy ha mást nem, akkor miért nem hívja 5ske lakótársát, akinél egyébként is gyakran az éjszakát tölti, természetesen az ’erényöv kulcsát’ gondosan otthon felejti ilyenkor. Na, persze…
Színház után elmentek sörözni. 5ske azt csinál, amit akar. Hogy miért? Valószínűleg szegénykém, annyira férfiból van, hogy észre sem veszi Perszóna ténykedését (természetesen, mikor bármit megemlítek erről, én vagyok a rosszmájú). És nem akarom meghatározni, hogy kivel, mikor, hová mehet, mert nincs hozzá jogom. De ha azt hiszi ez a nőcske, hogy ezt ennyiben hagyom, akkor nagyon téved.
Grinzingiben voltunk Viktorral és Andrissal (és még számtalan más emberrel), akiket már lassan több mint két éve a barátomnak mondhatok. Viktor ismeri, szereti 5skét, de engem is. Felmerült a kérdés, hogy hol jár a bárányka, és mikor megemlítettem, hogy egy Perszónával sörözik, Viktor azon nyomban a telefonjáért nyúlt. Kiderítette, hol vannak és a két jó barátom, nem hagyhatta egyedül a Kedvesemet egy ’nővel’… Én hazabattyogtam, és a metrón egy szívszaggató képet ácsoltam össze erről a színházi utáni sörözésről, úgyhogy az Arany János utcánál, már a világvégére is fel voltam készülve. Végül úgy derült ki Viktor és Andris felügyeleti tevékenysége, hogy Édesanyám tanácsára felhívtam 5skét, és ’ártatlan’ kérdésekkel bombáztam. Ahogy beszéltünk, tudtam, hogy megbízhatom benne és, hogy semmi félnivalóm sincs.
Perszóna reakciójáról nem tudok, hiszen az eset ma este történt, de majd kitudakolom. Ő még nem tudja, hogy anyámra ütöttem: rajta tartom az ujjam az események vérkeringésén, és leépítem, aki keresztbe akar tenni.
SMS-m jött! 5ske már otthon alszik és… de ez azért maradjon az én édes titkom.
7 megjegyzés:
hehe! nyomd ki a szemét!
mikor találkozunk már?
Akasztják a hóhért..
Sztem 5ske nem reagálta túl, de Te igen. Ez persze szimpatikus egy nem sztreotipizáló szerb nőtől. :)
Sztem Perszónát félreismerted, bár kétségtelen az a nő, aki minden környezetében élő, megjelenő nő agyát felbassza. Valószínűleg, tehát, nincsenek is társalkodó női... :D
en megbüntetem nŐT.P
csak szolj
Persze, h túlreagáltam, de úgy érzem azért sikerült magam elég szépen visszafognom. Azért megbeszéltük 5skével, h mi is történt. Persze picit mérges volt, de megmondtam neki, h ő már rég kiverte volna a balhét az én helyemben... és azt mondta igazam van.
De azt is mondta, h a nő teljes mértékben aszexuális, a lakótársa se szereti túlzottan, és állítólag még fél is tőlem. Pedig még meg sem szólaltam...
de akkor a csaj aszexuális és van kocsija?
Hát, vagy Te mész az ő agyára vagy ő a Tiedre...a kérdés csak az hogy ki fogja a szélvédőt súrolni:P
Megjegyzés küldése