Itt van megint egy másik év, egy új, ami nagyon hasonlítani fog a régihez. Hacsak nem lesz tök ugyanolyan…

Azért, hogy ne legyen olyan monoton és sablonos az ’új évvárás’, és azért is, mert szeretek utazni, meg azért mert torkig lettem Budapesttel… meg persze más is van még háttérben – a szilvesztert Zágrábban töltöttem, 5skével.
Amióta ismerem Őt, tudom, hogy ez a város a mániája (Kőszeg mellett). Én meg sohasem voltam még ott, pedig nagyon is érdekelt. De hát apámnak a vélt történelmi sebei még nem gyógyultak be, és a kollektív bűnösség értelmében, ő sohasem fogja betenni a lábát Horvátország területére. Így történt, hogy 22 évet kellett várnom arra, hogy meglássam ezt a fővárost.
Persze a vonaton már kicsit féltem. Egyrészt, mert nem tudtam milyen nyelven szóljak majd az emberekhez, hiszen mindent értek, amit mondanak, de ki tudja, hogy bennük milyen gondolatokat ébreszt majd az én ’nyelvjárásom’. Másrészt meg, még sohasem voltunk 5skével ennyit együtt.

De szerencsére minden rendben zajlott! 5ske beszélt, én fordítottam, néha meg-megszólaltam, de olyankor majdnem letoltak a térképről valami szerb határ menti településbe. Legalább még országon belül maradtam! Nem kis teljesítmény!
Hála 5ske rajongásának és buzgalmának, az összes villamos gyártási nevét tudom, körbe jártuk az egész várost, ettünk a legjobb egyetemi menzánkon és minden kávézót és kocsmát megmutatott, amihez fűződik valami története. Egy darabka az életéből…
Cserébe én főztem neki… mondjuk zacskós Podravka termékekből, de hát sohasem gondoltam volna, hogy zacskós kaja lehet ilyen finom!!!

Végeredményként 3 dolog:
- már majdnem megtanultam horvátul
- tudom, hogy el tudom viselni 5skét hosszú távon, és ő is el tud viselni engem (minden tiszteletem az övé!)
- utolsó este megkérte a kezem… de erről majd legközelebb gépelek be egy eszmefuttatást…


… és egy kedvenc felvétel – szigorúan mobiltelefonnal: Radika "düvág" villamoson